Szenegál Nyugat-Afrika egyik legkönnyebben látogatható és legbiztonságosabb országa - ideális bevezetés azoknak, akik még nem járatosak a világnak ezen a részén. Nemigen fogunk oroszlánokat vagy más vadállatokat látni, és múzeumból vagy más műemlékből is csak néhány van az országban. Vannak azért szép helyek - a tengerpart, Saint-Louis vagy a nemzeti parkok, de legalább ilyen érdekes az, hogy láthatjuk: hogyan élnek az emberek Afrika legnyugatibb országában.

Nyelv:
Szenegálban elsősorban és szinte kizárólag a franciával fogunk tudni boldogulni; angolul csak nagyon kevesen beszélnek. A lakosság jelentős része a volof nyelvet beszéli; hamar fel fogjuk fedezni, hogy ez már nagyon sokat keveredett a franciával. A köszönések jelentős része az arabból érkezett: úton-útfélen fogjuk hallani, ahogy a szenegáliak Szálem Alejkummal köszönnek egymásnak.

Pénz:
Szenegál pénzneme - több nyugat-afrikai országhoz hasonlóan - a CFA (ejtsd: szé-ef-a), a nyugat-afrikai frank. 100 CFA mintegy 40 forintot ér. Mivel CFA-t nem lehet Magyarországon venni, legjobb, ha eurót viszünk. Ezt - különösen kis címletekben - szinte mindenhol elfogadják, ezért nem is lesz rá feltétlenül szükségünk, hogy beváltsuk. Bankkártyát néhány bankban elfogadnak, de a rendszer erősen bizonytalanul működik. Biztonsági okokból ajánlatos utazási csekket vinnünk magunkkal: ezt minden nagyobb városban be lehet váltani, és ha ellopják vagy elhagyjuk, némi utánajárás után pótolják.
A CFA övezetbe tartozó Szenegálban hamis 10 000-es címletű bankjegyek kerültek forgalomba. A hamis bankjegyek ismertetőjelei: A 4-es szám teteje zárt a jó bankjegyeken és nyitott a hamis bankjegyen. Az 1-es szám teteje görbe, a 6-os és a 9-es szám pedig vastagabb a hamis bankjegyeken.
Ha a repülőjegyet már kifizettük, Szenegál viszonylag olcsó ország, főleg, ha elkerüljük azokat a szálláshelyeket, ahová szervezett úton érkeznek ezrével az európai turisták. A legolcsóbb helyeken 4000-8000 CFA-ért kapunk kétágyas szobát. Sokkal elfogadhatóbb, sokszor nagyon hangulatos és kellemes szállást két személyre 12-18 ezer CFA-ért kapunk. A felső kategóriás szállás ára vidéken 30-35, Dakarban 50-55 ezer CFA, ezek azonban nem nyújtanak annyival többet, mint amennyivel drágábbak.
Ha az utcán eszünk, már néhány száz nyugat-afrikai frankért jól lakhatunk, de ebben az esetben előfordulhat, hogy a gyomrunk elégedetlenkedni fog. Az olcsó panziókban 1000-2000 CFA-ért már nagyon jókat ehetünk. Ez nem drágább, mint egy olcsó magyarországi kifőzdében enni, és a minőséggel is ritkán van gond. A legdrágább helyeken 3000 CFA-nál kezdődnek az árak.
Az országon belüli közlekedés nem drága; Dakarból Saint-Louis-ba fejenként legfeljebb 3000 CFA-val kell számolnunk. A városokon belül olcsó (100 CFA) buszok vannak, a nehézség legfeljebb annyi, hogy ki kell találni, melyik merre és mikor megy. Taxiból sok van: egy városon belüli fuvar nem lehet drágább 1000 CFA-nál; Dakarból vagy Saint-Louis-ból a szomszédos településekre legfeljebb 1500-nál.
A belépők ára néhány száz és legfeljebb 2000 CFA között változik, de mint sok minden, ez is alku tárgyát képezi.

Közlekedés:
A legtöbb utazó a dakari repülőtérre érkezik. Az útlevélkezelés lassú, de általában problémamentes. Nagyon sokan vannak a csomagok érkezésénél - legyünk résen -, és még többen a repülőtér halljában. Biztosak lehetünk benne, hogy azonnal lerohannak minket taxisok és felhajtóik hosszan magyarázva, hogy övék az egyetlen taxi a repülőtéren, és nincsen más lehetőség bejutni a városba. Nem igaz: a repülőtér előtt majdnem mindig hosszú sorban várnak a taxik. A hivatalos ár nappal 3000, éjszaka 5000 CFA.
A közlekedési infrastruktúra nyugat-afrikai viszonyok között kifejezetten fejlettnek mondható. Vonat jelenleg csak Mali felé jár és belföldi utazásra nem kimondottan alkalmas. Nagyon jól használható viszont a taxi-brousse, a bozóttaxi. Ez általában nyolcszemélyes, átlagosan fél millió kilométert futott Peugeot 505-ös, helyi viszonyok között egészen új autó. Nevével ellentétben általában nem a bozótban megy, hanem a változó minőségű országutakon. Ez a legkényelmesebb közlekedési eszköz. Menetrend nincsen, akkor indul autó, ha van elég utas - ez a főbb útvonalakon naponta tízszer, máshol esetleg hetente egyszer történik. Vannak 30-40 személyes buszok is, ezek némileg olcsóbbak, de jóval lassúbbak. Stoppal azért nem érdemes próbálkozni, mert a legtöbb jármű úgyis tele van, ha meg mégis van hely, annyi pénzt kérnek, amennyit egy busznál vagy bozóttaxinál fizetnünk kellene.
Taxiból sok van. Ezekben csak egészen ritkán van taxaméter (általában biztonsági öv, kapaszkodó, kilincs és még sok minden más sincs); az árat jobb előre megbeszélni. Autóbérlésre elvileg van lehetőség, de sokkal jobban járunk, ha "privatizálunk" egy taxit sofőrrel együtt egész napra.

Látnivalók:
Dakar
Dakarról megoszlanak a vélemények. Ha valaki Párizsból vagy valamelyik más európai nagyvárosból érkezik, könnyen lehet, hogy porosnak és zsúfoltnak fogja találni. Ha viszont Afrika vagy akár csak Szenegál más részeiről érkezik, úgy fogja látni, hogy Dakar energikus, mozgalmas, élettel teli nagyváros. Műemlékből nem sok van, igazi múzeumból is csak egy (az viszont nagyon jó); a legérdekesebb minden bizonnyal az utcakép és a piacok lesznek.
A Musée IFAN (Institut Fondamental d'Afrique Noire) az egyik legjelentősebb fekete-afrikai gyűjtemény. A múzeumot a Nemzetgyűlés épülete mellett, a Place Sowetón találjuk. A belépőjegy 2800 CFA-ba kerül; de ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy jegyet is kapjunk, kedvesen elbeszélgetünk a bejáratnál ülő úrral, és még türelmesek is vagyunk, előbb-utóbb ennél kevesebbért is bejuthatunk. A kiállítási termekben népművészeti tárgyakat, hangszereket, berendezett kunyhókat és más hasonlókat találunk, és az sem mellékes szempont, hogy a múzeumban nyugalom és kellemes hűvös uralkodik. A múzeumtól a belváros felé haladva elmehetünk az Elnöki Palota hatalmas fehér épülete előtt (ha le akarjuk fényképezni, diszkréten tegyük). A város főtere a Place de l'Indépendance (Függetlenség tere): itt van a legnagyobb szálloda (Hőtel de l'Indépendance), és itt találjuk a legtöbb bankot is. A környező utcákban beleszagolhatunk a dakari élet hétköznapjaiba, vagy elsétálhatunk a két legnagyobb piac, a Marché Sandaga vagy a Marché Kermel egyikére. Ezeken a piacokon sokszor van nagy tömeg, nagyon sokan megpróbálnak majd rábeszélni minket valaminek a megvételére, az egész határozottan rendezetlennek fog tűnni, de mint szinte mindenhol, itt is a piacok nyújtják a legjobb képet arról az országról, ahol éppen járunk.

Yoff
Yoff Dakar egyik elővárosa; a legtöbben csak azt tudják róla, hogy ennek a közelében van a repülőtér, pedig sok más érdekességet is találunk itt. A városnak (vagy inkább nagyobb falunak) önálló arculata és identitása van, és a közbiztonság is jobb, mint Dakarban. A yoffiak természetesen kedvesek az erre járó utazókkal, de nekünk is vigyáznunk kell arra, hogy viselkedésünkkel vagy túl lenge öltözékünkkel ne sértsünk meg senkit.
A legfőbb látnivaló itt a tengerpart, ahol a halászok százszámra futnak ki színesre festett, hosszúkás bárkáikkal a tengerre, majd a partra érve azonnal árulni is kezdik a fogást. Ha egy kicsit arrébb sétálunk a parton, számtalan, a tengerparti homokban focizó gyereket látunk (mellesleg rengeteg fiatal sportol, és többnyire nagyon komolyan - sokan tartanak maguknak kemény edzéseket). Kicsit messzebb egy hatalmas mauzóleumot találunk, amit a mélyen vallásos (mohamedán) yoffiak szent helyként tisztelnek - ne felejtsük el, hogy ha belépünk, le kell vennünk a cipőnket. Vigyázzunk arra is, hogy a mauzóleum környékén vagy a városon belül ne mászkáljunk túlságosan laza öltözetben.

Saint-Louis
Saint-Louis 264 km-nyire fekszik Dakartól. A legjobb lehetőség az, ha kimegyünk Dakarban a buszpályaudvarra (Gare Routiere Pompier). Itt valószínűleg tucatnyi önkéntes akar majd segíteni abban, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő járművet. A legjobbak a nyolcszemélyes Peugot 505-ösök, ezek viszonylag megbízhatóak. Alkudni nem nagyon lehet; fejenként 2850 CFA-t kell fizetni. Az út kb. négy órát tart. Mehetünk buszokkal (2200 CFA) és minibuszokkal (2450 CFA) is ezek némileg olcsóbbak, de lényegesen lassabban haladnak.

Saint-Louis-ba megérkezve valószínűleg a Faidherbe-híd mellett szállunk ki a bozóttaxiból vagy a buszból. A híd, amelyen átsétálva a város főterére jutunk, eredetileg a Dunára készült, de végül 1897-ben Szenegálba szállították. A főtér jobboldalán a 19. század közepén épült Hőtel de la Poste-ot találjuk, amely a repülés hőskorában az Európa felől érkező pilóták szálláshelyéül szolgált. A híddal szemben jobbra a főpostát, mellette balra a turisztikai információs irodát találjuk. Errefelé mindig vannak önkéntes idegenvezetők, de ha kedvesen megmondjuk nekik, hogy nem akarjuk igénybe venni a szolgáltatásaikat, többnyire nem viselkednek kellemetlenül. A posta túloldalán a kormányzó palotája áll. A tér után egy kis hídon átsétálhatunk a Langue de Barbarie nevű félszigetre. A világítótoronynál balra fordulva halászbárkák sokaságát láthatjuk, majd orrfacsaró szagok mellett érezhetjük, hogyan főzik és füstölik az asszonyok nagy vashordókon a frissen kifogott halakat.
Saint-Louis különleges szépségét két dolog adja. Az egyik az, hogy a Szenegál folyó torkolatában szabályos, hosszúkás szigeten helyezkedik el, a másik pedig az, hogy az egész város nagyon szép, koloniális épületekkel van beépítve. Az épületek szinte mind nagyon leromlott állapotban vannak, de így is különleges hangulatot adnak a városnak.
A sziget déli végére feltétlenül érdemes elsétálni. Egyrészt szép kilátás nyílik innen minden irányba, másrészt megnézhetjük a helytörténeti múzeumot. A múzeum reggel 9-től délig és du. 3-tól este 6-ig van nyitva (az időpontokat tájékoztató jellegűnek tartják), a belépő 500 CFA (jegyet általában nem adnak). Elsősorban régi fényképeket láthatunk, de nem elhanyagolható az sem, hogy itt mindig hűvös van és nyugalom.

Látnivalók Saint-Louis körül
A város környékén több nemzeti park és természetvédelmi terület van. Ezekben nem láthatunk sem nagyvadakat, sem különleges természeti képződményeket, de jókat kirándulhatunk, és kicsit kiléphetünk Saint-Louis forgatagából. A Langue de Barbarie hosszan elterülő félsziget a Szenegál folyó és az Atlanti Óceán között. Itt a végtelennek tűnő tengerpart, homokdűnék, a homokban rohangáló rákok, illetve egy mocsaras szakasz jelentik a látnivalót. A Réserve de Guembeul a Dakar felé vezető úton van alig több, mint 10 kilométerre Saint-Louis-tól. A legegyszerűbb az, ha egy taxit kibérelünk fél napra. Ennek az ára alkudozási képességünktől függően 3000-5000 CFA lesz (ne lepődjünk meg, ha a taxisofőr először elmegy a rendőrségre engedélyért). A parkba a belépés ingyenes, de igen határozottan javasolják a látogatóknak, hogy vegyék igénybe a parkőr szolgálatait. Nincsen fix ára; elég, ha 1000 CFA-t fizetünk. Itt megcsodálhatjuk Martint, a teknőst (reméljük, jól van), megpróbálhatunk közel jutni az antilopcsordákhoz, és ha szerencsénk van, majmokat is láthatunk.
Messzebb van, de érdekesebb a Djoudj ornitológiai nemzeti park (Parc National des Oiseaux de Djoudj). Ezt Saint-Louis-tól hatvan kilométerre északra találjuk. Egész napot szánjunk a kirándulásra. A taxi 10-12 ezer CFA-ba, a belépő fejenként 2000-be kerül. Pelikánokat, flamingókat és sok más madárfajt figyelhetünk itt meg. Ha már itt vagyunk, ne siessünk: az állatokat megfigyelve sok szép élményben lehet részünk. Ne felejtsünk el fejfedőt és vizet magunkkal hozni.

Hol együnk?
A szenegáli konyha a legváltozatosabbak közé tartozik Afrikában. Elég egy kicsit sétálnunk a tengerparton, hogy megértsük: nem véletlen, hogy alapját a hal képezi, amit általában csak egyszerűen megsütnek. A legismertebb szenegáli ételkészítési mód a yassa (csirkéhez, bárányhoz vagy halhoz): a húst hagymás, zöld citromból készült mártásban pácolják. Köretként leginkább rizst, édesburgonyát, esetleg földimogyorót használnak. Gyakori étel a Marokkóból átvett kuszkusz, aminek van egy csípősebb helyi változata is. A szenegáliak közös tányérból, kézzel esznek - becsüljük meg, ha van lehetőségünk velük enni - de az éttermekben természetesen tányérból, késsel-villával ehetünk.

Szálláslehetőségek:
Szenegálban alapvetően háromféle szállás közül választhatunk. A legolcsóbb helyeken fejenként kb. 5000 CFA-ért aludhatunk, ezek a helyek azonban ritkán maradnak az elviselhetőség határain belül. Kicsit több pénzért - kétszemélyes szobánként 12-18 ezer frankért - már sokkal kellemesebb panziókban és kis hotelekben szállhatunk meg. A legtöbb kis pénzű egyéni utazó ezekben lakik. Ha indulás előtt, Európában fizetünk be szállásra, körülbelül kétszer ennyit kell fizetni. A szobák talán valamivel szebbek lesznek, de nem annyival, mint amennyivel többet kell fizetnünk, és jó esélyünk lesz arra, hogy más turistákkal legyünk összezárva, és alig lássunk valamit az igazi afrikai életből.
Szállásválasztáshoz hasznos lehet ez az oldal.

forrás: nagyutazas.hu